Molnár Anna-Római ékszerek

Római Ékszerek

Késő római korból fennmaradt törvénygyűjteménynek köszönhetően tudható, hogy a rómaiak női ékszernek tekintettek minden olyan tárgyat és anyagot - köztük aranyat, ezüstöt, gyöngyöt, drágakövet -, amely nem szolgál más célt, mint a test ékesítését. Az ékszerek értéket az ókorban, ahogy napjainkban is, elsősorban a felhasznált fémek és drágakövek határozták meg. Érdekes módon kisebb értéket képviselt az elkészítésükre fordított munka. El kell különíteni a közvetlenül a testen viselteket azoktól, amelyeket a ruhák vagy a drapériák összetűzésére szolgáltak, illetve a hajat ékesítették. A Római Birodalomban ötvösművészei többféle eljárást alkalmaztak: az arany ékszereket lemezből kalapálták vagy öntött eljárással készítették, de ezek a technikákat vették igénybe az ezüst és a bronz megmunkálása során is. A díszítésére olyan eljárások születtek, amelyek kivitelezésével az ötvösök mindmáig sincsenek teljesen tisztában. Ilyen volt a granuláció, amely apró gömböcskék felforrasztását jelentette az arany ékszerek felületére. Kinyújtott fémszálból, drótból is forrasztottak motívumokat, de alkalmaztak áttöréses és véséses technikát is - az utóbbi érdekes fény-árnyék hatást eredményezett az ékszerek felületén. Díszítésre használtak üveget, üvegpasztát, drágaköveket és ásványokat egyaránt. Ezek közé tartozott az ókorban a gagát, a "fekete borostyán", egy viszonylag ritka széntartalmú ásványi anyag is.